Lk 7,36–50

• „Bűnös nő” és bűnös farizeusok. Az asszony bűnös volt Isten szemében, a maga szemében, a társadalom szemében. A farizeusok bűnösök voltak Isten szemében, mások és saját maguk elől el tudták rejteni.

• Jézus megbocsátja a bűnöket – annak, aki bánja és hittel kéri. „Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?” – máskor is beleütköztek ebbe (a béna meggyógyítása, Lk 5,20–21), azóta sem jutottak előbbre. (+ Jn 8,25: „Ki vagy te?”) Azt, hogy Jézus „a Krisztus, az élő Isten Fia”, ill. „az Emberfia, akinek van hatalma bűnöket megbocsátani a földön”, csak hittel lehet meglátni.

• Ez a hit (vagy annak a kezdeménye) támadt ebben a „bűnös asszonyban”. Hitte, hogy ha segítséget akar, szabadulni akar, akkor Jézushoz kell jönnie. A világ (a társadalom), a vallás (a papok) nem tudtak, nem is próbáltak segíteni, előttük ő „átkozott” volt, bármennyi áldozatot mutatott volna be.

  • Ez egy olyan üzenet volt számára, hogy cselekedetekből (áldozatbemutatásból) nem igazulhat meg.

  • Itt lépett közbe Jézus: hallhatott róla, hallgathatta Őt, láthatta… így jutott el arra a hitre, hogy Ő meg tudja szabadítani.

• A hit által megkapta a bűnbocsánatot. – Lélekben már odament Jézushoz, és megtapasztalta, hogy aki hozzá megy, azt Ő nem küldi el. Most ugyanez történik láthatóan.

• A bűnbocsánatra válaszként a szeretet is megszületett benne Jézus iránt. Nem azért öntözte Jézus lábait a könnyeivel, törölte meg a hajával, csókolgatta, hogy bűnbocsánatot kapjon – ezek nem bocsánatért való könyörgést, hanem hálát, szeretetet fejeznek ki.

• Ezért mondja Jézus, hogy „neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett”. Nem a szeretetéért kapja a bocsánatot, nem is a hitéért, de a hite által fogadta el. (A két adós példázata is világossá teszi ezt: a hitelező elengedte a tartozásukat, ezért szeretik őt.)

• A bűnbocsánat, a megtérés elérhető mindenkinek, nem kell „produkálnia” a hitet. Isten támasztja azt is – hallás által.

• Nem az szeret jobban, akinek „sok bűne volt”, hanem akinek „sok bűne bocsáttatott meg”. Sok lehetett a farizeusnak is, de nem látta meg, nem fordult vele Jézushoz. Néhány bűnére (mulasztására) itt rámutat Jézus, de ezeket sem ismeri be. Így bocsánatot sem kap. – Nem volt benne hit, nem hitte, hogy Jézus az, „akinek hatalma van bűnöket megbocsátani”, ehelyett (társaival együtt) megütközik.

  • Azzal foglalkozik, amit másnak mond Jézus. Amit neki mondott Jézus, azzal nem törődik.

  • Az asszony nem törődik azzal, amit másnak (a farizeusnak) mond Jézus, csak azzal, amit neki mond: „megbocsáttattak a bűneid, eredj el békességgel”. Ezért nem is arról fog beszélni odakint, hogy hogyan viselkedett a farizeus és mit mondott neki Jézus. Arról fog bizonyságot tenni, hogy Jézus megbocsátotta a bűneit. Ez látható is lesz: nem folytatja azokat a bűneit, amelyek miatt ő volt „a bűnös”, de amelyek megbocsáttattak.

• A farizeusnak talán csak nem látható (titkos, ill. mulasztásos) bűnei voltak – mint nekem is a legtöbb. Kaptam bocsánatot, mit teszek vele: elhagyom a bűnöket, vagy visszaesem, gondolatban nem tudok szabadulni tőlük? Van kísértés, ami visszahúz – nézzek arra, hogy bocsánatot kaptam arra a bűnre, mégpedig drágán – és szeressem Jézust, és ne szégyelljem, ha módom van ezt kifejezni!